Mostanában sokat lehet hallani az ősmaradványi energiaforrások kitermelésének válságáról, arról, hogy éveken belül elfogy vagy legalábbis nem éri meg majd kitermelni. Ha ez történetesen igaz, akkor ez lesz a jövő gazdasági problémái között a legnagyobb. Az energiából a kínálat csökken, viszont a keresleté nő, így egyre jobban kinyílik az a bizonyos „olló”, ami a végén elvágja a világ gazdasági ütőerét. Észre kellene vennünk, hogy hedonista, energiazabáló, fogyasztáson alapuló életvitelünkön sürgősen változtatnunk kell, különben enyhén szólva is kellemetlen jövővel kell szembenéznünk.

      Marketingkommunikáció szakos hallgatóként, így a válság idején szakmai berkekben, a nagy „megmondók” mind azt tanácsolják emelni kell a marketing költségeket, nem pedig az elsők között megvágni, hiszen a válság idején folyó kommunikáció a későbbiekben többszörösen megtérül. Emellett hatékonyabb kommunikációra van szükség, ha meg akarjuk győzni a fogyasztót, hogy a mi termékünket vásárolja meg, mivel jobban meggondolja mire költi el jövedelmét a jövőben.

      E két látszólag egymással nem összefüggő probléma, a háttérben igenis komoly összefüggéseket rejt magában. A marketingkommunikáció feladata, a fogyasztás generálása közvetetten a profit növelése. Tehát rávenni az embereket arra, hogy többet és új dolgokat fogyasszanak, mert ettől jobb lesz nekik, közelebb jutnak az önmegvalósításhoz, a Maslow-piramis csúcsához. Hogy ezt elérhessük (mi marketingesek), minden eszközt képesek vagyunk bevetni. Digitális adathordozók, direkt- és adatbázis marketing, társadalmi felelősség vállalás, PR, és lehetne még sorolni az eszközöket, amelyekkel megpróbáljuk elérni, hogy a fogyasztó minket válasszon, de elsősorban azért, hogy fogyasszon. Ha most erőteljesebb kommunikáció indul meg, (talán agresszívabb is), akkor mit várhatunk a fogyasztótól, akit most, amikor radikálisan csökkentenie kellene fogyasztását, ilyen impulzusok érik/fogják érni? Esetleg depressziós lesz, mert nem elégítheti ki a benne mesterségesen generált szükségletet, vagy el kezd lázadozni, tüntetni, mert így próbálja kifejezésre juttatni elégedetlenségét? Vagy lehetséges egy harmadik út, amikor rájön arra, hogy nem is a fogyasztás az, ami a boldogság forrása, hanem a szociális, társadalmi biztonság, az összefogás, a család, és a szeretet? Talán megoldódik az energia-ellátás problémája és szépen kilábalunk a válságból? Olyan kérdések ezek, melyeket nem lehet előre megjósolni, mint ahogy azt sem, hogy nekem, mint leendő marketingszakembernek van-e létjogosultságom a következő években, esetleg évtizedekben, vagy sem.